Grafikusok félévi kiállítása

Újra a pontygödörben

Tegnap jelentkezők hiányában egyedül indultam Rétimajorba. A címből kiderül , hogy a gilisztatenyésztő spori már megint ott volt, most kicsit visszafogottabb volt , de lehet, hogy csak azért, mert mégis csak van rajta potméter , amit otthon elfelejtett feltekerni. Persze, most is előállt egy új önreklámmal, ha halat fogott, akkor legalább háromszor elismételte : " az Ő papírgyári gilisztájának nincs párja ! " plussz végigkinálta a pontyjait mindenkinek megmutatva, egy olyan napon, amikor mindenki fogott elég rendesen. Ja, eszméletlen sokan voltunk, hét óra két percre érkeztem és már csak egy hely volt szabad , de az nem rossz helyen, pont ott ahol a múlt héten ültem. Délig egyfolytában jöttek a sporik , nem jutott mindenkinek hely. Az idő kicsit morcos és szeles volt. A pontyok jöttek és jöttek, tizenegy óra felé már a jobb kezem kicsit remegős volt a fárasztásoktól. Egy pár kép . /csak tizenötig számoltam és még utána is jött rendesen a pontygödörből.

Rétimajor Gergővel

A tuti hely.
Gergő már fogja is.

Gergő a volt tanítványom, az iskolánkban van gyakorlaton. Az egész heti kemény munka után, úgy határoztunk,hogy lazítunk egyet Rétimajorban szombaton. Korán indultunk, hogy a tuti helyekre ülhessünk. Az idő jó, ideális , kicsit sáros a part. A szél sem fúj, legalábbis délig.Bepakoltunk, szereltünk, jöjjenek a képek.

Szép.
Nyúlik a gumi.

Az eredmény.

A következő.

Ő az.

Beindultak.

Ez az enyém.

Fárasztás.

Az eredmény.

Még egy ponty.
És még egy.

Néha én is.

A csúcs.

És megy vissza.
A végeredmény 10:9 Gergő javára. Hogy nekem délután miért nem ment , azt nem tudtam megfejteni. Ezért a hétvégén újra próbálkozom.

PECA A PONTYGÖDÖRBEN

Pont egy hete , hogy Péterrel és Gáborral, több heti egyeztetés után végre összejött egy közös peca Rétimajorban. Az idő türhető, nem röpködnek a minuszok, nagyon korán elindultunk, hogy legyen helyünk,/ jó helyünk /, persze a parkolóba érve már három autó legénysége pakolászott a sötétben, pedig csak fél hét volt. A három legjobb helyet azért sikerült elfoglalni. Aztán kiderült, hogy aznap nem biztos, hogy ezek a legjobb helyek, egy: én voltam középen, nekem úgy-ahogy ment délelőtt és délután is, valahogy a két szélső helyen annyira nem jöttek a pontyok, kettő: a mellettünk ülő gilisztatenyésztő úriember, mint a rádió megállás nélkül beszélt, kb. hat órán keresztül. Sajna nem volt rajta potméter, sem valami kikapcsoló szerkentyű, amivel el tudtuk volna halgattatni, pedig lett volna rá jelentkező, még a túlsó partról is.
Szóval bepakoltunk, beszereltünk, beetettünk és meghírdettük a kétfordulós versenyt. Kikötés csak annyi volt,hogy délelőtt szabadonválasztott módszerrel, délután mindenki matchbottal pecázik. Ja , a címben szereplő " pontygödröt " a rádiót helyettesítő spori találta ki és csak azért tudtam kavinton nélkül is megjegyezni , mert a hat óra alatt kb. 24.378-szor megemlítette, többek között, hogy most oda helyezi a piacos botján lévő 28 gr-os leheletfinom önsúlyos úszóját. Mire valaki azt mondaná, hogy a bőbeszédűség ragadós, hát lássuk a képeket:

Még sötét van.
Hogy én is rajta legyek.

Gábor már fogja.

A merítés.

Az első jelentkező.

Fárasztás.
Megvan.

Szép.

Majd egy újabb.

Fárasztás.

Egy szép potyka.
Gábor fáraszt.

Peti csak ül.

Egy merítés.

Szép pikkelyes.