2008. november 10., hétfő

Hétvégi peca

Az S-II.-ön jöttek.

Egy szép pikkelyes.


A Nagybivalyoson jött.




Ami a kiállítás képeiből kimaradt

A vonaton jó a hangulat.
Még mindig tele vagyok energiával.

A Ludwigban alkotnunk is kellett, ez az ötletek egyeztetése.


Már megy a munka.



Alakul a mű !





Juli a tengerparton

Hamilton vigyázz, jön a Juli!
Most épp búvárkodik.

Juli és a sirály.


Ott repül.



Izgi.





Juli újra Angliában

Juli menetfelszerelésben.
Halló.. igen , mindjárt megyünk.

De, hová is?


Az új divat, zselé nélkül.



Ellenfényben.





2008. november 2., vasárnap

Egy jó matchpeca az S-II. felsőn.

Ma egy kicsit későn érkeztem a tóra , a "húshorgászok" már ott ültek és fogták a kárászokat. Persze a mai pecáról nem szóltak. Szép pontyugrásokat lehetett látni a nyílt vízen. Kis technikai megbeszélés után /miért mennék máshová ? /, a mellettük lévő helyet foglaltam el. Beetettem /csak , úgy össze-vissza , mert a csúzlim kosara már nagyon viseltes volt és rendre szétverte a gombócokat./ Azért, egy pár gombócnak sikerült az úszó közelébe bejutni. Épp elkezdtem a pecát, amikor kiderült, hogy András már vagy 20 perce fáraszt valami nagyobb halat. Ez már felkeltette az érdeklődésemet és elővettem a fényképezőgépet. És tényleg, ez hal lesz és nem is akármilyen. Nagyon jól dolgozott...
A merítés.
A "nagy" horog.

András és a szép tükrös.


A simogatás jár neki.



Súlya:8.210gr.




Ahogy mentem vissza a helyemre, már azt látom, hogy előttem a Lajos botja is karikába hajlik, újabb fárasztás kb. félóra és megvan, ez nagyobb egy kicsit.

Robi és a pikkelyes.
Lajos a szép pikkelyessel.
Lajos fáraszt .

Majd a Robi is.


Lajos szákol.



9.440gr. /szíp ! /




Most már jó volna nekem is horgászni, mert eddig csak fényképészkedtem, szóval már tényleg hiányzott a peca. Ahogy leültem a ládára, kicsit mintha emelkedett volna az úszó antennája, kézbevettem a botot és abban a pillanatban megindult az úszó. Ráemeltem és rögtön éreztem, hogy ez most nem kárász lesz. Kb. 20 perces fárasztás után szákoltam meg a szép tükröst. /Sanyinak innen üzenem, hogy a bot jó!/

A fárasztás.
Már a szákban van.

Csoda , hogy ezzel a szerelékkel kijött.


A kicsike.



8330 gr.




Már készültünk haza , amikor Csaba , /aki nemrég jött csak/ bevágott a kapásnak és gyorsan tekerte az orsót - csak egy kárász - , a part előtt úgy 15 méterrel egy nagy csobbanás-fröcskölés
a vízben, ekkor akadt bele egy jókora csukába. Ilyen nincs mondtuk mindhárman, de Ő azért megszákolta.






Csaba fáraszt...
A szákolás.

Csaba és a csuka.


A súlya 2660 gr.



Hát ez egy nagyon jó nap volt, mindenki fogott halat és ráadásul nem is akármilyeneket. Soha rosszabb pecát, búcsúztunk.!!